Szia!

Én vagyok Moj, a moly, foglalkozásomat tekintve amolyan könyvmoly.
Én leszek az útitársad a Zalai Erdőkben.

Elég egy séta itt, és máris megelevenedik a Mese: sátorrá befuttatott, bokrokkal tarkított, ősi fák között vezető utakon, ahol indákkal és kimosott gyökérzetekkel találkozik fantáziánk. Aki a Zalai Erdőség szélén lakik, mint mi, a történet szereplői, nem élhetünk kalandoktól mentes napokat.

Én mindenkit jobban meg tudok figyelni, mert szerény külsőm észrevétlenné tesz, és amikor repkedek, a magasból a rálátásom is igen jó a dolgokat illetően. Cogit egészen pici cincogó korától ismerem. Épp egy antik szakácskönyv lapjait eszegettem, amikor találkoztunk. Jókat kacarásztunk, miközben olvasni is megtanítottam.

Én, a Moj a Zalai Erdőség széléről négy évszakon át fogok mesélni. Az első rész a nyarunkról, a második az őszről szól. Ebből következik, hogy van egy téli és egy tavaszi történetünk is. Nevem miatt ne vess meg, és ne nevess. Ugyanis a könyvmolyok nemzetségébe tartozom ugyan, de mivel a könyveket én nemcsak rágom, sokat molyolok benne, megkülönböztetéskép Moj a személynevem. Személynévnél nincsenek helyesírási szabályok, így nem javítandó a Moj Moly-ra.

Csodálatos itt az élet. Közöttünk mindig akad újabb történet. Amit én mesélek, az írónők megírják, sőt megpróbálnak minket le is rajzolni. Szerintem vicces minden ábrázolásunk.